Jikandia: The Timeless Land (2011)

Tulajdonképp nem is választotta el sok minden attól, hogy valami hatalmas klasszikus legyen. Az érdekes, a hagyományos játékmenethez nagyon újszerű elemeket keverő megvalósítás, az aranyos pixelgrafika, az egyre nehezebb, nagyobb kihívást biztosító pályák mind kellemes hangulatot adnak, de van egy-két dolog, ami ront a dolgokon.
Egyrészt tulajdonképpen ez a nagyon sietős játékmenet nekem nem tetszett. Rendben van az időlimit a dungeon egészére, de az, hogy szobánként is van, nagyon pofátlanul megnehezíti a dolgot, főleg akkor, ha a bónuszfeladat az ellenségek teljes kiírtása, ami az esetek nagyrészében esélytelen. És ha már itt tartunk, a 10. pálya nehézség szinten nekem már nagyon átesik a ló túlsó oldalára, konkrétan majdnem játszhatatlan. Főleg ha hozzátesszük a balance-problémát. Ugyanis gyakorlatilag az a cél, hogy addig jönnek az újabb területek, amíg az időnkből már csak 90 mp maradt, ezután a következő szobában már a boss jön. A cél, hogy addig jól feltuningoljuk magunkat, de két olyan boss is volt, amelyhez szó szerint maxra kellett venni a támadóerőt, minden más főértéket elhagyva, mert a pályán szedett támadásnövelőkkel se volt elég rájuk az idő (és a final boss így is 89 másodpercig tartott).
A másik apróság meg a szövegdoboz, komolyan mondom, ennél idegesítőbb párbeszéd ablakot még nem láttam: a kép alján egy sor, lassan írja ki a szöveget, és nem lehet begyorsítani, cserébe a gombnyomás átlépi. És persze megértem, hogy a történet színesítése érdekében vannak nem átléphető szövegek a pályák között, de ki bírja azokat elolvasni?
Szóval a végeredmény az, hogy nekem bejött, el lehet vele ütni az időt, de sok hibája van, és emiatt a 100%-os végigjátszást egyelőre nem is tervezem.