Indiana Jones and the Emperor's Tomb (2003)

Nagyon megörültem neki, amikor megláttam Steamen, hiszen a maga idejében az egyik kedvenc platformer játékom volt. Sajnos azonban nem öregedett túl jól, és amiket annak idején kihívásként éltem meg, azok a dolgok ma már nagyon idegesítettek.

Kezdjük az elején. A történet okés, Jones professzornak egy egyszerű kincskeresés egészen Csin Si Huang-ti sírjáig és még azon túl is vezető kalandot ígér. A játék nagyjából négy pályánként új helyszíneket mutat be, melyek végén egy-egy boss várja régészünket.
A pályákon vegyesen vagy puzzle feladványokat kell megoldanunk, vagy ügyességi részekkel tehetjük magunkat próbára, de harcban sem lesz hiány.

És akkor jöhetnek a negatívumok.
Az irányítást ma már kicsit darabosnak éreztem. Sokszor előfordult, hogy nem úgy sikerült egy-egy ugrás, ahogy kell, vagy amikor időre kell valamit megcsinálni a kapcsoló aktiválása és az indulás között is időt veszíthetünk. Lehet úszni is, viszont ezt sem éreztem nagyon könnyen kezelhetőnek.
A harc gyakran szivatós, főleg a platformos részeken, ugyanis az ellenfelek akár le is lökhetnek minket a mélybe, cserébe viszont mi is megtehetjük ezt velük. Főként közelharcra fogunk támaszkodni, azonban a kamerabeállítás sokszor zavaró, az ellenfelek pedig könnyen a hátunkba kerülhetnek. Cserébe sokmindent használhatunk közelhercra: széket, asztallábat, kardokat. És itt jön talán az egyik legnagyobb „hiba”: csak pályák között van mentés. Így, ha meghalunk, kezdhetjük elöről az egész pályát. Frusztráló.

A grafika mai szemmel nézve eléggé csúnya.

Összességében azonban ma is nagyon szeretem ezt a játékot. Kellő kihívást tartogat, nagyon hangulatos, a pályák is szépen ki vannak dolgozva. (Mondjuk a kínai rész fele pont nem.) Aki szereti a filmeket és a régi platformereket, az adhat neki egy esélyt.