Frostpunk (2018)

Az alapjáték kijátszva. Nem tudom, hogy be fogom-e szerezni a DLC-ket hozzá, mert komolyan mondom, hogy én ennyit játék alatt még nem stresszeltem. Na, jó talán még az XCOM volt, ami elérte ezt nálam, de azon kívül más nem nagyon. És ez nem az stressz, mint amikor boss fight alatt izgulsz, hogy meglesz-e. Nem, ez egy egészen másfajta stressz. Kb. ott kezdődik, amikor elkezded az első épületeket felhúzni, meg aláírni a törvényt és kiosztani az első kutatási feladatot, aztán a másodiknál folytatódik és stb. Minden egyes kattintásnál az jár a fejedben, hogy jó sorrendben csinálod-e, mi van ha valamit elsiettél, vagy nem fejlesztetted ki elég gyorsan. A legdurvább, hogy minden egyes apró döntésednek végzetes következménye lehet. Az is elég, ha rossz helyre raksz egy épületet. És, hogy teljes legyen az élmény: a Frostpunk nem fogja a kezed, teljesen magadra vagy utalva.

A Frostpunkot főleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a nehéz és nagy odafigyelést igénylő stratégiai játékokat, és nem borulnak ki azon, ha nem sikerül elsőre túlélni a hideget.

Pár napig nagy sláger volt, de iszonyat nehéz. Nem szeretem az ennyire küzdős játékokat (amúgy ez egy erős survivor játék, konkrétan megfagysz ha valamit elcseszel), csak frusztrálnak, mint szórakoztatnak.

Még nem sikerült végigjátszanom az alap scenariót – én vagyok az az ember, aki IMÁDJA a stratégiai játékokat, de olyan hülye hozzá, hogy azt inkább ne is taglaljuk :DDDD –, de eddigi véleményem:
– Marha ötletes stratégiai játék, ahol minden kis „telepesünknek” neve és problémája van, és nem csak úgy a vakvilágba termelnek nyersanyagot, hanem megszabott munkaidőben. Amit rossz néven is vesznek, ha meghosszabbítjuk. :P
– Nincs itt külső ellenség, hanem belső, és a vezetői döntésekkel olyan jól játszik a játék. Nagyon hangulatos, ahogy el kell döntenünk mennyi szabadságot engedünk meg az embereknek (én az a játékos vagyok, aki mindig a saját való életbeli vagy ahhoz közeli döntéseket hoz ilyen játékokban először, és úgy az ötödik próbálkozásomnál átmentem full on diktátorba, hálátlan dögök), mivel próbáljuk a reményt fenntartani, hogyan lehet néhány törvényt stratégiával behozni, hogy jobb kedve legyen a népnek, hogyan próbáljuk a népnek tett ígéreteinket betartani.
– PS-en játszottam, ahol nagyon jó a vezérlés – bár a tutorial nem mindenhol tökéletes.
– A zene mesteri! Te jó ég!

Negatívum:
– Míg másnak ez túl könnyű, nekem néha átcsúszott a túl nehéz kategóriába, ami teljesen szubjektív. Az elején még élvezettel szenvedtem, de egyre több szünetet kell benne hagynom, hogy ne idegesítsenek fel a parasztok (:D) és néha átcsúszik ezzel a frusztráló játékélménybe a kiegyensúlyozott nehézség kategóriából.

Nem is rossz, ezer éve játszottam ilyesmi stratégiai játékkal.
viszont a zene. A ZENE. Te atyaúristen milyen király. Olvasáshoz is tökéletes (spotify link a linkek közt)

Nagyon gyorsan végigjátszottam a történeteket és másodjára bár nagyobb volt a kihívás már nem érdekelt annyira, hogy folytassam.
Érdekes a világ és tetszik a kör alakú várostervezés.

Érdekes egy játék. Kifejezetten túlbonyolított, rage quit-okat generáló(emiatt 1 hónapos szünetet is hagytam) darab de ez mellett érdekes és ellehet lenni vele.A zene meg tényleg nagyon jó.