Final Fantasy: Mystic Quest (1992)

A „kezdő szint” ugyan kicsit aggasztó volt, de csak a teljesség kedvéért lenyomtam ezt is. Sajnos bár a játék hangulatos, a grafikája jópofa, a zenéi pedig jó kis fülbemászóak, a játékmenet elég gáz. Tulajdonképp egyfajta keveréke a klasszikus Final Fantasy-játékoknak és a korai Mana-epizódoknak, de mindkettő elég primitív módon le van egyszerűsítve, ami végül is nem gond, de így is rosszul elosztott az egész. A pályákon minden belépéskor újratöltődnek a nemcsak egyszer használható ládák, ami azt jelenti, hogy kis türelemmel mindenből végtelent szerezhetünk ingyen, ami nem is baj, mert szokatlanul kevés pénzt lehet begyűjteni a pályákon. De ami a legnagyobb baj, az a harcok pofátlan nehézsége. Igen, végtelenszer újrakezdhetünk egy-egy küzdelmet, de ez nem is barátságos könnyítés az újoncoknak, hanem majdhogynem szükséges elem, mert a rohadékok akkor party-wipe-olnak, amikor épp akarnak, tök mindegy, milyen erős vagy (ja, két emberből áll a partyd, de a másik sosem fejlődik, csak a főhős), mert a kör elején lenyomnak két petrifyt, és vesztettél, kivédhetetlenül. Ja, és ilyen rossz accuracy-rate-et még nem láttam RPG-ben, komolyan több Missed van a harcokban, mint rendes találat. Szóval jó ötlet, de a kivitelezéstől az égnek áll az ember haja.