Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Válj igazi hőssé egy mitikus méretű csatában!
Te nem csak az útra készülsz, te vagy Herkules! Tehát ugorj be a hősülésbe, és készülj fel, hogy megküzdj három ősi világon, tíz kihívást jelentő szakaszon és egy halom mitológiai szörnyen! Védd meg Thébát a gonosz kentauroktól és hárpiáktól!… [tovább]
Ahogy maga a Disney mese, úgy a belőle készült játék is gyermekkorom legnagyobb kedvence volt. Ugyan évek óta nem játszottam vele, még most is emlékszem Phil kiképzőpályájára. a Pegazussal való repkedésre és az Alvilágba vezető göröngyös útra, amelyen valószínűleg ezredik nekifutásra sem sikerült továbbjutni. Hihetetlen belegondolni, hogy pályamentés helyett itt úgy tudtad folytatni az utad, ha megjegyezted a görög vázákon kiadott rajzokat, és azok sorrendjét; emlékszem, ahogy fehér papírokra rajzolgattuk fel őket tesómmal (aztán fogalmam sincs, hogy sikerült visszaazonosítani őket, de megoldottuk). Szuper játék, szívesen újrajátszanám. :)
Nekem is gyerekkorom nagy kedvence (pedig a mesét nem is láttam!), egyike annak a pár játéknak, melyek a ’99 karácsonyán kapott hiperszuper win 95-ös gépen ott sorakoztak. :) Ezt a pár játékot rengeteget nyüstöltem, de a Hercules így is kiemelkedik közülük, remek megoldásaival, nem is olyan könnyű pályáival, szép grafikájával. A küklopszra és a medúszára máig nagyon emlékszem és basszus, tényleg, a vázás mentés! De jó is volt.
Nagyon jól sikerült platformjáték. A többi DIsney-platformossal ellentétben ezt tényleg, úgy igazán nehéznek éreztem, keményen meg tud szívatni még a könnyebb fokozatokon is, ráadásul a teljes végigjátszás csak nehéz fokozaton lehetséges. Viszont a játékmenet és a grafika lenyűgöző, a megoldásai stílusosak, így csak a legjobbakat lehet róla mondani.
Anyaég! Gyermekkorom meghatázozó része, pedig sosem én játszottam vele – hanem a tesóm, én pedig ott ültem mellette és tátott szájjal néztem :DD Sőt, nem csak én: anyukám a mai napig emlegeti, ahogy anno a közös barátainkkal ott ültünk csoportosan a tesó mellett és figyeltük az eseményeket.
Zseniális, nem mellesleg! A mesét is imádtam ezek után. Egyébként, a görög mitológia iránti szeretetemet mindig ahhoz a könyvhöz kötöttem, amit harmadikban kaptam, kitűnő tanulmányi eredményért, és görög mondákat tartalmazott – de, ha jobban belegondolok, már itt megalapozódott, habár nyilvánvalóan akkor még fogalmam sem volt, ez a szó egyáltalán létezik.
