Devil May Cry 2 (2003)

Köszönöm, ez egyszer elég is volt. Már értem, hogy miért utálják annyira a fanok. Valóban a leggyengébb rész. Nincs kedvem szép hosszan fogalmazni, szóval pro és kontra pontokba veszem az értékelést.
Kontra:
– Szószátyár és laza Danténknak kb. 10 teljes mondata volt az egész játék alatt és az is elképesztően béna, amit maga a szinkronszínész is unottan adott elő.
– Lucia monoton módon felolvasott szövegeitől a falat kapartam.
– Sztori az lényegében nulla. Még szerintem az elsőben is több volt, pedig abba még ennyi cinematic sem fért.
– A szűk, mégis nyomasztóan darkos és hangulatos helyeket felváltották a hatalmas, ugyanakkor teljesen sivár terepek.
– A harcrendszert teljesen leminimalizálták és normál fokozaton röhögve toltam végig az utolsó boss-ig, hiszen a játék két kézzel szórta a kék és lila orbokat. Minden nagyobb ellenség elsőre lement, ami egy DMC-nél még normálon is viccnek számít.
– Az utolsó előtti dög az összes addigi egybegyúrása és rehash mellett átkozottul nehéz lett a játék többi részéhez képest, ahogy a végső boss is, így még csak egyensúlyban sincs a dolog. Egy játék jelentsen folyamatosan kihívást, vagy fokozatosan készítsen föl az egyre nehezedő ellenségekre, de itt akkora volt a szakadék, hogy az nevetséges.
– A puzzle / platformer részeket konkrétan ki lehetett játszani a devil triggeres repüléssel, így teljesen értelmüket vesztették.
Pro:
+ Dante utolsó jelenetéből rájöttem, hogy ez lényegében közvetlen a közeledő DMC 5 előtt játszódik.
+ Tetszettek a dodge animációk és a falon futás.
+ A bossok designjában láttam fantáziát a rossz kivitelezésük ellenére is.
Annyira untam az egészet és végül mégis úgy felhúztam magam az utolsó boss-on, hogy eszem ágában sincs Luciával is végigjátszani, bár annyira semmitmondó karakter lett, hogy szerintem ezzel nem is vesztek semmit. DMC fanként kötelességemnek éreztem végre kijátszani, de örülök, hogy hamar vége lett.

Amikor azt hallottam, hogy mennyire rossz lett ez a rész, nem hittem el, mivel az embereknek szokása a felesleges nyafogás és elégedetlenkedés, viszont ebben az esetben igazat adok nekik.
Ez a játék nem szólt semmiről. De tényleg. Semmiről.
Az első részt imádtam, viszont ez valami borzasztó.
Semmi dialógus, szerintem egy kezemen meg tudom számolni Dante hányszor szólalt meg, azon kívül meg csak rohangálsz fel-alá, mint a fejvesztett kakas mission-ből mission-be, az összefüggés, illetve a történet teljes hiánya mellett.
Már az előző résznél is mondtam, hogy a régebbi DMC játékok megérnének egy remake-et, viszont míg az elsőnek csak annyi “hibája” van, hogy elavult a grafika és kicsit furcsa a voice acting, ennél a résznél szerintem az egészet át kéne írni egy remakelés során, mert ez így csak egy püfölde szimulátor felszínes, lelketlen és szelektív némasággal küzdő karakterekkel. A legvégén pedig semmi epilógus, semmi értelmes lezárás csak Dante kimotorozik a képből, ja és Trish szerintem elment nyaralni az első rész után, remélem legalább ő jól érezte magát a második rész alatt.
Talán egyszer ráveszem magam, hogy végigjátszam Lucia szemszögéből is, de egyelőre ebből nekem elég volt.

Mindenki utálta, de én azért kimaxoltam és nagyon szerettem :) Mindenki ezen vergődött, de az emóstahóson kívül bármikor leülnék DMC-zni.