Molymacska  értékelése

Játsz/mában játszottunk vele hárman, és érdekes élmény volt. Egyrészt, hogy a komplexitása számomra röhelyesen semmi, nagyon hamar ráéreztem, hogyan, milyen ritmusban kell az akciókat végrehajtanom, hogy hirtelen azt éreztem, hogy vége van a játéknak, és kicsit olyan érzésem volt, hogy „csak ennyi?”. Nem éreztem, hogy hihetetlen mélysége lenne még akkor sem, hogyha olyan játékosokkal játszanám, akik ugyanúgy ráéreznének a játékra, mint én. (bár az is igaz, hogy nagyon rossz lapok voltak nekünk kiosztva, így ha jobb kezdéssel indulunk, akkor gyorsabb is a játék, illetve jobban kombózható).
Másrészről sokszor az volt az érzésem, hogy igazából nincs választásom: vagy ezt csinálom, vagy az összes többi lépés pazarló (vagy erőforrás, vagy idő tekintetében), így gyakorlatilag bár én játszottam a játékot, sokszor az volt az érzésem, a játék játszik engem.A másik két fő pont ezért maradt le nagyon, mert ők inkább pazaroltak, és ezért volt duplaanyi célkártyám, meg pénzem, mint nekik.
A tematika szerintem érdekes. Mint játék tematika nem volt, nagyon hamar elengedtük a sáfrány-fahéj vonalat és csak kockákkal számolgattunk. Nem tudom, ezt a mechanizmust lehet e jobban tematizálni, de azt tudom, hogy így nem teljesen volt jó. Másrészről viszont nagyon szépek voltak a grafikák, adott egy hangulatot (talán a 7 csodával tudnám összehasonlítani ezt a hangulatot), és valahogy jó volt a játékra nézni. A célkártyákat imádtam, egyszerűen belehabarodtam néhány képbe, csodálatosak voltak. Nyilván a kompanensminőség is megvolt, így hozta azt a szintet, hogy végeredményben érdemes volt kipróbálnom.
Nekem nem jött be ez az egyszerűség, nem láttam benne a mélységet, de a sorozat többi részét még kipróbálnám.