Yu-Gi-Oh! Power of Chaos: Yugi the Destiny (2004)

Gyerekkorom egyik kedvenc játéka (ahonnan a YGO mániám is eredeztethető). Bár idősebb fejjel jobban meglátom a hibáit.
Az egész Power of Chaos szériában ez a leggyengébb darab. De kb. annyira, hogy már szinte fájt, mennyire le van benne butítva Yugi spoiler Sokszor kiszámítható tud lenni, ami levesz az élvezeti faktorból. Ráadásul a használható varázs- és csapdakártyák, valamint az erősebb szörnylapok száma is minimális.
A játék dizájnja remek, tetszik ez az egyiptomis téma. De az ellenfél… Minden Power of Chaos játékban szegényes a karakter „animálása”. Kivágtak Yugis képeket Takahashi eredeti mangájából, kiszínezték, majd olcsó szájmozgással és pislogással próbálták élőbbnek mutatni. Meg Dan Green hangjával az anime angol verziójából. És elég érdekes, hogy egyszer Yugi hord kabátot, következő jelenetben nincs rajta, a harmadikban meg már a vállán lóg. Akkor most fázol, vagy nem??
Az előbb felsorolt hibái ellenére még most is szeretem ezt a játékot, csak hogyha valaki izgalmasabb párbajt akar vívni, jobb választás a Kaiba vagy a Joey Jounouchi verzió.
Kezdő párbajozóknak nyugodt szívvel ajánlom.

Anno az első Yu-Gi-Oh játékom volt, és nem volt rossz, csak kár, hogy egyetlen ellenfél ellen küzdhetünk csak, és a lapok száma is viszonylag alacsony. A háttérbe, témába sok energiát öltek, viszont a karakter animációja elég szegényes (ez mondjuk a sorozat, nemcsak a PC-s, de az egész játékfranchise) darabjaira igaz. Mindegy, akkor jó volt, ma már lényegesen profibb megoldások állnak rendelkezésre, ha az ember Yu-Gi-Oh-zni akar egy nagyot.