Timeline – Zene és Mozi (2013)

Akciósan vettük meg, sokra nem számítottunk tőle, de amire számítottunk, azt nagyjából hozza.
A játék lényege, hogy zenéket és filmeket kell sorrendben állítani a keletkezési évszám szerint. Először csak egy kártya van fent, és ahogy rakosgatjuk, úgy lesz egyre több és több kártya lent, és kezd nehezedni a pálya.
A játékélményem nagyon jó, és igazából nagyon jó volt vele játszani. Sokszor azokat a számokat, amiket nem ismertem, párom meghallgattata velem, így most már tudom, milyen hihetetlen nagy számokat NEM hallottam soha az életben. (izgalmas, mert amúgy sok tetszett is, meg sok igazán ikonikus is)
Alapvetően nem vagyok nagyon művelt a zene és filmek világában így nekem picit nehezebb volt elhelyezni a kártyákat, ellenben ezt próbáltak taktikai érzékkel pótolni a hiányosságot. Ha az ember nem tudja, hogy mikori az adott zene vagy film, az elején sokkal könnyebb kitalálni, hogy egy adott kártya előtt vagy mögött van, míg amit jobban ismer, azt későbbre is lehet hagyni. (mint én az összes klasszikus zenét. Kb az összes nálam landolt)
Ellenben a játéknak vannak negatívumai is. Egyrészről a kártyaméret engem borzasztóan bosszant. Nagyon pici, az évszám olvasható méretű, a film vagy szám címe is még oké, de a szerző neve már nagyon-nagyon apróság, mi este játszottunk vele, és konkrétan hunyorognom kellett, hogy ez most mi. Idősebb személyeknek pedig ez még nagyobb probléma lehet szerintem.
Emellett a kártyákon lévő festmények nagyon… érdekesek. Sokszor jók, és hangulatosak, másszor viszont egy kivehetetlen, furcsa, túlsminkelt alakot látni, akik egyszerűen sehogyan sem hasonlítanak az zenészre (filmek esetében szerintem ilyen nagyon rossz kép nem volt, maximum az, hogy a kép nem segített a filmet beazonosítani).
Amúgy a fém doboz tetszetős, nagyon strabíró, de közben igazán jól is néz ki a dombornyomással. Az insert fura, nagyon jó tapintású ez a bársony hatású akármi, de nem fér bele rendesen a kártya, így kb értelmét is veszti.
A játék jó, nekem nagyon tetszett, egy-egy kör rövid, és nagyon jól alakítható a játék különféle háziszabályokkal (több kártya osztásával, hogy tovább tartson például). Rugalmasan alakítható, hiszen nagyon egyszerű maga a játék. Kellemes időtöltés, de nem mindig, inkább csak néha, időnként elővéve.

Itt nagyon érzem, hogy egy saját verzió mennyivel jobb lenne. Egyes dolgok annyira nem hoznak lázba… viszont klassz lett volna viszontlátni a személyes kedvenceinket. És nagyon hiányoznak belőle a könyvek.
De legalább azt megtanultam, hogy minden, ami diszkó, az 70-es évek :D

Ezt a játékszériát elsősorban pedagógusoknak ajánlanám, hisz remek fogalmazások születhetnek abból, ha történelmi vagy kulturális témájú eseményeket a diákok rossz időrendi sorrendbe raknak és aztán kigondoltatják velük, hogy mi minden alakult volna szerintük másképp a világban, ha az lett volna a tényleges múlt.

Szeretem az események sorba rendezéséről szóló Timeline sorozatot (bár nehéz lenne igazán eredetinek nevezni, jóval régebbi az Anno Domini sorozat, amihez viszont nem készült magyarítás), a zene és a film világa pedig különösen közel áll hozzám (ezzel a szettel mondjuk nehéz is megverni, a többihez kellőképpen hülye vagyok). A festmények néha mondjuk furán bénák, de ez legyen a legnagyobb baj…