The Prince and the Coward (1998)

Erősen személyes értékelés lesz ez. Kezdjük azzal, hogy valószínűnek tartom hogy minden olyan gamer, aki az Internet elterjedése előtt kezdte meg tevékenykedését, előbb-utóbb összefutott pár olyan játékkal. Egy alkotással, amit akkor, egyetlen rövid pillanatra látott és nagyon tetszett neki, de aztán sajnos eltűnt és jó darabig nem találta meg többet. Nekem a The Prince and the Coward volt az egyik ilyen (a másikról majd később), mégpedig nagyon régen.
Még gyerek voltam, amikor egy rokonom valami expóról szerzett egy demós lemezt valamikor 1996 vagy 97 környékén. Ezen volt a játék techdemója is, meglepően sok helyszín fellelhető volt benne, de alapvetően sok mindent nem lehetett benne csinálni. Viszont egyből bejött a játék, a jó grafika és a remek szinkron miatt, és elhatároztam, hogy ez kell nekem, és játszani akarok majd a kész verzióval. Aztán csak vártam, vártam, olvasgattuk a szaklapokat, de semmi, és aztán elsikkadt a dolog. Már a 2000-es évek végén sikerült nekünk is „beszállni az internetbe”, és valamikor később végre ismét rákerestem a játékra. És kiderült a szomorú igazság, a játék hivatalosan csak lengyel és német nyelven jelent meg. Ez már csak azért is nagyon rosszul érintett, mert az említett techdemo angolul beszélt, szóval biztos, hogy ez valami utolsó pillanatos döntés lehetett (és nem utolsó sorban belejátszhatott, hogy ez volt a nagy kalandjáték krach időszaka). Aztán 2020 októberében egy szakweblapot olvasgatva megakadt a szemem egy azon év márciusáról szóló híren: egy lelkes csapat az eredeti készítők tudtával és beleegyezésével nekikezdett egy angol fordításnak. Ez valami fantasztikus hír volt, és utána rákerestem a dologra, és mint kiderült, készen vannak, igaz, a kész felirat nem tökéletes. De sebaj, már csak egy eredeti verziót kellett keresni, de mifelénk az ilyen német nyelvű játékok meglepően könnyen megszerezhetőek. Szóval sikerült minden, elindítottam a játékot, és megkezdődött egy 24 éves(!) időutazás. És tényleg az, mert szép lassan visszajött minden emlék a játékról. Talán a legjobb része az volt, hogy ezúttal nem volt elérhető minden helyszín az elején, így a történet előrehaladásával jöttek elő, én meg mondogathattam, hogy „Ú, tényleg, hát ilyen is volt benne!”.
Ami magát a játékot illeti, igazából nem lehet róla olyan rosszakat mondani, technikailag tipikusan a kor lengyel kalandjaihoz tartozik: a grafika gyönyörű, egészen kiválóan adja vissza a kelet-európai középkoros fantasyk hangulatát (alapvetően ez egy kicsit kommerszebb, mint a Witcher-sorozat, de azért érezhetően nem egy nyugati fantasy). A zenéje is szép, hangulatos, a játék kényelmesen játszható. Viszont negatívum, hogy kevés helyszíne van, és viszonylag kevés a felvehető tárgy, bár az is igaz, hogy a játék nehézsége miatt így is el leszünk vele egy darabig. A játék története fordulatos, és elég jó a humora, amit a fordítás is jól visszaad. Szóval nagy kár, hogy ebből a világ nagy része kimaradt anno, de most legalább lehet pótolni, és bár csak a műfaj kedvelőinek ajánlható úgy igazán, nekik érdemes.