The Legend of Zelda: Link's Awakening (2019)

Mikor bejelentették a játékot, már akkor tudtam hogy ez is kell nekem. Nekem a ’98 -as Ocarina indította el a szerelmet a sorozat iránt, így a régebbi részek kimaradtak. Igen még a snes – es részt is pótolnom kéne.
Hősünk egy szigeten találja magát, most nincs Hyrule, sem Zelda hercegnő megmentése. De megoldani való feladvány itt is akad bőven. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy jönnek a nehezebbnél, nehezebb labirintusok, és az oda vezető út bizony sokszor nem egyszerű. Szokásos Zelda játék, ahogy a többi részekben is, itt is fokozatosan szerezhetünk meg minden tárgyat, és képességet, melyeknek jó hasznát vesszük majd a világ felderítésében. Fejtörők sokasága zúdul ránk a kaland alatt.
A játék hiába felújított, bizony benne maradt a ’90-es évekre jellemző olykor lehetetlen küldetés. Segítséget elvétve kapunk, nem úgy mint a mai játékokban, ahol rendszerint mutatja a nyilacska, hogy hova is kellene menni.
Sokszor a véletlenen múlt nálam is a továbbjutás, de mikor esetleg segítséggel tovább is jutottunk, akkor csapunk a homlokunkra, hogy tényleg, milyen logikus az egész. Az utolsó két labirintus pedig már néhol az én idegeimet is megtépázta.
A grafika fantasztikusan bájos, árad belőle a szeretet, hogy ezt biza a Nintendo, mérhetetlen szívvel készítette. Nem csak a mostani gyerekeknek, hanem a gyermek lelkű felnőtteknek is. Célzok itt jómagamra is. :)
Felejthetetlen élményben lesz része, annak aki belevág Link régiúj kalandjába. Az egyetlen negatívum talán a játék rövidsége, de mivel felújításról van sz, ez sem lehet negatívum. Ez már egy kész remekmű volt, hozzányúlni nem lehetett.
Várom a Skyward Sword – ot, mert anno az is kimaradt, illetve kíváncsian várom, hogy mit tartogat még idénre a Nintendo. Biztos, hogy nem csak ez az egy felújítás lesz Link 35. szülinapján.