Miazma, avagy az ördög köve (2015)

Jonathan Hunt újabb kalandja a Jumurdzsák gyűrűje után. Több, mint 10 év telt el azóta, és ez a játék kezelésében is tetten érhető. Javult az eszköztár (kezdettől fogva van okostelefonja és térképe a főhősnek), az irányítás (a képernyő két szélén lehet kattintgatni a továbblépéshez, nem pedig random helyekre magunk előtt), költséghatékonyabbá váltak a jelenetek (kevesebb a mozgóképes, színészkedős párbeszéd, helyette gyakran csak állóképek sorozatára mondták fel a szöveget a színészek). A játék vezeti a játékost, így nehezebb elakadni, eltévedni (spoiler) – a logikai érzék és találékonyság abban jelent különbséget, hogy milyen gyors a végigjátszás. Tetszettek az ötletes megjelenítési eszközök (pl. a szereplő öltözéke, neve és a tartózkodási helyének színvilága hasonló), amelyek a tájékozódást könnyítették.

A helyszín ezúttal Debrecen, főként az ATOMKI nevű részecskefizikai kutatóintézet. Itt találkozik Jonathan az újcsajjal – mert a régi Amerikába dobbantott (más szóval: dobta Huntot) –, akinek az öccse rejtélyes körülmények között pár nappal később eltűnik. Őutána indul meg a nyomozás (hatósági együttműködés helyett magán megközelítéssel, mindenkit is kérdezgetve, az intézet és a város különféle helyiségeibe bekukkantva). A nyomok olyan irányba mutatnak, ami a keményen tudományos közeg ellenére misztikusabb az előző rész időutazósdijánál: ördögi hatalmak bújnak meg a történelmi rejtvények megfejtésével feltáruló szálak mögött. Noha a történet kevésbé fogott meg, a történelmi rejtélyek és a filmszerűség továbbra is erős hangulatteremtő tényező a játékban, egy izgalmas kalandot élhetünk át, miközben tanulunk, művelődünk.