Hermie Hopperhead: Scrap Panic (1995)

Nagyon korrektre sikerült, több szempontból is látszik ugyan, hogy követi a nagymestereket, de mégis elég egyedi tud maradni. A megvalósítás nagyon jóra vizsgázik, a grafika ugyan nem csodálatos, de mindenképp szép, zenéből pedig sajnos elég kevés van, de azok nagyon hangulatosak, jól mennek a játékhoz. Ehhez kényelmes, egyszerű irányítás tartozik, gyorsan bele lehet tanulni, és emiatt kifejezetten szórakoztató a dolog, bár itt van az egyetlen hibája a műnek: a nekifutásból ugrást kicsit nehéz szabályozni, ami önmagában amúgy nem lenne nagy baj, de azzal az „aprósággal” együtt, hogy az ellenfelek legyőzéséhez pixelpontossággal a közepükre kell ugrani (különben ráadásul még mi sebződünk) már elég frusztráló tud lenni.
Maga a játék amúgy tényleg a könnyedebb szórakozások közé tartozik: nincsenek nagy secret-számlálók, egyedül az opcionális és bónuszpályákhoz vezető utak vannak elrejtve (az előbbieket látjuk a térképen is), és a teljesítettségmérő is csak annyit mér, hogy a világtérkép mennyire van teljesítve. Az első pályák könnyűek, de aztán fokozatosan nő a nehézség, a végén már igazi szívatások vannak.