Final Fantasy VI (1994)

Véleményem szerint a Final Fantasy fénykora a 6. és a 9. rész közé tehető, de a VI és a VII még ebből is messze kiemelkedik. Míg a hetedik rész egy jó játék, amely az egész egyszerűen tökéletes története miatt kapja majd a 10 pontot, addig a hatodik egy jó történet előtt megalkuvás nélkül tökéletesen élvezetes játszhatóságot ad a játékosnak. Ezt főképp azzal éri el, hogy 14(+2) játszható karaktere van, akik közül mindegyik teljesen más játékstílust képvisel, de mindegyikkel öröm bánni, és ráadásul sikerült megoldani, hogy a karakterfejlesztés se legyen annyira görcsös, kényelmesen fel lehet vinni mindenkit a megfelelő szintre. A történet szintén jó, egyrészt minden hős szemszögéből történik valami, de a játék legjobb szereplője egyértelműen Kefka, a császár főembere, aki egyszerre egy nagyon jól ábrázolt pszichopata, nihilista tömeggyilkos, és egy „szombat reggeli rajzfilm”-főgonosz, hibátlan keveréssel. A játék első fele egy félig-meddig lineáris kaland, egy-két mellékküldetéssel, a másik fele majdnem teljesen nyílt világú.
Bár megérdemli a 10 pontot, két apró problémát megjegyeznék vele:
Az első, hogy a rengeteg karakter azt is jelenti, hogy bár mindegyiknek van arca, úgy igazán csak 6-7 van részletesen kidolgozva. A másik pedig, hogy talán a jó szintegyensúlyozás miatt, de azért elég könnyűnek éreztem, nem sok kihívós ellenség van (talán a spoiler, de azok is csak, ha rossz sorrendben találkozunk velük).
Összességében egy mestermű.