Call of Duty: World at War (2008)

A World at War a Call of Duty-széria 8. megjelent játéka. Ezúttal kizárólag a keleti-front és a csendes-óceáni hadszíntér néhány csatája van terítéken, más eseményekkel a II. világháborúból nem foglalkozik.
Nos, a játék 2008-as, ami értelemszerűen meglátszik a grafikán. Amúgy én tizenéve játszottam utoljára ezzel a játékkal, ezért sok-sok jelenet, ami gyakran eszembe szokott jutni, amikor a II. világháborúról olvasok, egészen másképp élt az emlékezetemben. Nyilván szebben, élénkebb színekkel, már-már hiperrealistán, ezért ütött szíven, amikor megláttam az első képkockákat a játékból. Ez amúgy nem egy negatívum akar lenni, csak így visszagondolva megmosolyogtató, hogy akkoriban az ember leesett állal nézte, hogy „azta, milyen élethű a grafika”. :)
A sztori és a karakterek vagyis inkább a karakterek sztorija nem a legerősebb, túl mélyen nem ismerjük meg őket. Azt az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy van egy karakter, aki majd a két évvel későbbi CoD-ban (Black Ops) is felbukkan.
A játékmenetről és az irányításról nem tudom érdemes-e szót ejteni, mert nem olyan bonyolult a formula, szóval nincs is lehetőség arra, hogy valami ezen a téren úgymond rosszul öregedjen.
Egy dolog volt, ami idegesített ebben a játékban: az NPC-k. Egyrészt hajlamosak fedezékből kinyomni vagy szerencsétlenebb esetben beszorítani valahova, ami nem annyira fun, hogy finoman fogalmazzak. Másrészt számtalanszor előfordult, hogy valami enemyt maguk mögött hagytak és nem foglalkoztak vele, hogy az éppen a hátukat lövi vagy kaszabolja őket. Ennél is jobban zavart, hogy egy-egy főbb NPC, némely szakaszon, akár másodpercenként képes elmondani, hogy mit kell csinálni és ez nagyon frusztráló tud lenni, pláne, amikor a játékos próbál épp nem meghalni, az NPC meg folyamatosan ugat. Nagyon frusztráló.
Viszont ettől függetlenül is megérte újrajátszani a World at Wart, kifejezetten nosztalgikus élmény volt és nagyon érdekesnek találtam, hogy míg egyes jeleneteire vagy akár konkrét fejezetekre tisztán emlékeztem, emellett volt olyan, amiből még az újrajátszás során sem derengett fel semmi.

A modern Warefire után ez egy sokkal jobb darab, de az etalon 2. részt nem veri. Persze sokkal szebb, de mégse.

Nem egy COD 2, de élvezetes kis játék volt. :)