Értékelések 3

A játékban igazából lapkákat pakolgatunk, hogy megpróbáljuk elzárni a bandita menekülési útjait. Roppant egyszerű a játékmenet, de közben jól játszani nem is olyan egyszerű.
Ami nekem furcsa volt, hogy egy lapkapakolgatós játék kooperatív tudott lenni, és ha én béna vagyok benne, akkor sajnálom a másikat, hogy miatta veszített (nem véletlenül nem játszok sok kooperatív játékkal). Márpedig az elején a tanulóköröknél igazából csak a kártyákat memorizáltam, lehetőségeket néztem, és vesztési pozíciókat elemeztem kb, nyeréshez nem segítettem a csapattársamat. Szerintem idő kell, mire az alapnak számító dolgokat az ember tényleg megérti, hogy hogyan kell okosan hurkot alkotni, lezárni járatokat, ilyesmi.
Másrészről az is jellemző a játékra, hogy hihetetlen szerencsefaktora van. A kockadobálós játékok ehhez képest nudlik, mert minden attól függ, milyen kártyák jönnek fel. Ha pedig rossz kártyák jönnek fel, akkor teperhetsz amennyire akarsz, ha a másiknak lépnie kell, és a tökéletes lezárásba belerondít egy három utas alagútrészlettel. Itt éreztem először azt, hogy igazából lehetek én nagyon okos, taktikus, de ha nem az jön, aminek jönnie kellene, és rossz lépésekre vagyok kényszerítve, teperhetek amennyire tudok, de nem fogunk nyerni. De ugyanez igaz igazából a nyerésre is: ha jó lapjaim jönnek fel, könnyű nyerni, mert csak az egyértelműt kirakom, és vége.
A másik kritikám is ide kapcsolódik, hogy nagyon változó milyen hosszú a játék. Lehet kb öt perc, mert olyan gyorsan kipörgeted a jó lapokat, de szenvedhetünk fél óráig is, és teljesen más lesz a játékélmény.
Alapvetően szerintem nem rossz játék, és a téma is jól áll rajta. Kellemes kisebb dobozos taktikai játék. De nem mindig venném elő, mert nem olyan játék, amit mindig szívesen játszanék.

Amikor először játszottam ezzel, egy ostoba játéknak tűnt, de most hogy többször játszottam vele, már látom benne a kihívást.