Arkista's Ring (1989)

Először is rögtön tisztázzunk le egy számomra igen érthetetlen dolgot: aki videójáték-kritikákat írogatott a korban de még egy kicsit utána is, jellemzően azt mondja, hogy „tök jó, olyan, mint a Legend of Zelda”. Na most a mondat első állítása igaz, de a másodikat nem tudom mire vélni. Mindkettő egy felülnézetes fantasy játék, amiben van harc és egy elf a főszereplője. Azért valljuk be, ez nem olyan sok közös pont. A Zelda pedig egy kalandos, felfedezős játék, ami a keresgélésre, gyűjtögetésre és a labirintusok megtalálására fókuszál. Az Arkista's Ring ezzel ellentétben egy alapvetően nagyon egyszerű akciójáték, ahol sima, noha sokszor elég gonosz elrendezésű pályákon kell ellenségek tömkelegével megküzdenünk. Annyiból lehet RPG-nek nevezni, hogy a legyőzött gonosztevők néha tárgyakat hagynak el, amikkel fejleszthetjük fegyverünket, vagy tárgyakat kapunk, amik nagyon hasznosak, néha szerintem szükségesek is a továbbjutáshoz. Illetve van három bónusztárgy (az egyiket mindenképp megkapjuk, a másik kettő random jön), amik közül kettő (spoiler és a spoiler) jó nagy segítséget jelentenek, de korántsem tesznek legyőzhetetlenné. A játék egyébként 31 pályát tartalmaz, amik 4, egyre nehezedő loopban érkeznek, így összesen 124 szinten kell átverekedni magunkat, az utolsó 31 keményem meg fog izzasztani, és az Ultimate Bow és Ultimate Arrow is épp csak többé-kevésbé megoldhatóvá teszik őket.
Összességében egy nem különösebben komplex, de roppant szórakoztató alkotás.