A_S1M0N  értékelése

Anno, 2013-ban játszottam végig először, akkor is rendkívül megérintett a történet, de másodszorra talán még nagyobbat ütött, mert rájöttem, hogy akkor többször is feleslegesen traumatizáltam extrán Clementine-t, pedig lehettek volna elkerülhető dolgok.
Nos, ezeket nagyrészt most kijavítottam, ezért úgy érzem, valamivel „jobb” befejezést sikerült elérnem, bár az idézőjelek nem véletlenek.

A történet még mindig zseniális, rendkívül realista és érzelemdús, tetszik, hogy nincs beleszólásunk mindenbe, hiszen csak egy vagyunk a többi túlélő között, akikkel boldogulni próbálunk.
A vége meg… hát igen, ott nem lehet nem elérzékenyülni, majd erre még rátesz egy lapáttal Alela Diane „Take Us Back” című száma, ami egyszerre ébreszt bennem nosztalgiát az első végigjátszásommal kapcsolatban, valamint másodszorra is elszomorít, ahogy visszagondolok az ismételten átélt, bár kissé másként lezáruló cselekményre.

Játékmechanikailag mai szemmel még szörnyűbbnek gondolom, bár a QTE-k annyira nem idegesítettek, mint anno, mert nagyjából tudtam, hogy mire készüljek, de összességében elég kevés az interakció és azok is sokszor elég bénák.

A történet viszont maximálisan kárpótol, ebből a szempontból nagyon magasra tette a lécet a Telltale Games, simán megállja a helyét manapság is!