Az eredeti PS2-ön debütált széria az egyik nagy kedvencem! Végigtoltam mindegyik részét legalább kétszer (még a PSP-seket is). A God of War III méltó lezárása volt Kratos bosszúhadjáratának, és bár nyitva hagyta a lehetőséget a folytatásnak, nem gondoltam volna, hogy valaha is elkészül. Aztán 2018-ban megjelent a God of War, ami valahol egy soft-reboot. A görög istenek után, ezúttal a skandináv mitológia alakjaival kerül szembe Kratos (én meg voltam győződve, hogy Egyiptomba megy a harmadik rész végén), aki immár (újra) apa, egy fiú gyermeké, akit Atreusnak hívnak. Első benyomásom az volt, hogy nagyon Last of Us akar lenni, de annyira, hogy ezért még a játékmenetet is feláldozza. Ilyen pocsék harcrendszert, hogy lehetett egy God Of War játék alá tenni? A régi játékokban Kratos egy megállíthatatlan pusztító erőnek tűnt, egyszerre akár több tucat ellenféllel vette fel a harcot. Gyorsan és kegyetlenül! Itt legfeljebb 5-6 szerencsétlen ront rá, de nem túl sietősen. Óriási visszalépés! Értem én, hogy ezt a váll feletti Resident 4-es kameranézetet erőltették, és amikor a nyugisabb sétálós részek vannak, akkor működik is, de a harcok alatt nem. Más játékokban (pl.: az Arkham széria) a harc alatt a kamera eltávolodik a karaktertől, hogy jobban át lehessen látni a terepet, de itt erre is képtelenek voltak. Azt hittem, hogy az „iszonyatosan kreatív” fejsze miatt van ez az egész, de később más fegyvernél is ugyanez a helyzet. Lassú és unalmas, nem mellesleg a brutalitásból is jócskán visszavettek! Na majd a főellenségeknél ki lesz használva ez a rendszer, és kreatív bossfightokban vehetek részt. Hát nem! Látványosak, de szétszkripteltek! Nem vagyok a quick time event legnagyobb híve, de van, amikor feldobja a játékmenetet, és itt rengeteg olyan alkalom volt, amikor hiányoltam. Sokkal élményszerűbb lett volna, mint így, hogy csak végignézem az egészet! Első nekifutásra másfél óra játék után abbahagytam és kukáztam a játékot. Végül a zseniális magyar szinkron volt az, ami miatt újra neki vágtam! A harc ugyanolyan pocsék maradt (egy, konkrétan egy emlékezetes bossfight volt a sárkány ellen, de még az se közelítette meg a régi játékok színvonalát…), viszont a világ sokkal jobban be tudott szippantani! Kratos és Atreus nem túl mély párbeszédeit élmény volt hallgatni, ahogy Brok káromkodásait vagy Mimir meséit. A bejárható terület nagy és rengeteg felfedezhető, begyűjthető dolog vár ránk. Ezeket sokkal jobban élveztem, mint a fő történetszálat. Feladványokból sincs hiány, és bár a legtöbbjük eléggé egyszerű, ez nem ront az élményen. Jó sok felszerelésre, bűbájra és képességre tehetünk szert, amelyeket fejleszthetünk is! A történetnek akadnak izgalmas pillanatai (legjobb pontja Baldur és az ő konfliktusa), de az a baj vele, hogy az egész csak egy felvezetés a következő játékhoz. Épp ezért semmi igazán epikus nem is történik benne. Istenekkel alig találkozunk, még kevesebbel végzünk. Karakterek közül Baldur és Freya azok, akik kiemelkednek, és még Atreus sem rossz! Viszont Kratos borzalmas! Gondoltam, hogy nem lesz a régi dühös mészáros, de ez a szomorú bociszemekkel a távolba révedő „apa figura” nem működik. Próbáltak ráerőltetni némi karakterfejlődést a végén, de ezt a pár perccel a rá következő átvezetőben semmisé is tették. Sosem volt nagy személyisége, nem véletlenül. Ennél a karakternél hiteltelen bármi, ami nem a haraggal kapcsolatos. Annak ellenére, hogy nagyrészt negatív dolgokat írtam, végig vittem a játékot és 100%-ra teljesítettem az adott területeket. (Mindezt majd két hónap alatt, és nem azért, mert annyira nehéz, vagy tartalmas, hanem mert huzamosabb ideig nem tudott lekötni.) A God of War nem egy rossz játék, de sajnos nem is jó, pláne nem annyira, mint a híre. Ha nem jön ki hozzá a szinkron valószínűleg soha végig nem viszem. A Ragnarök-höz se hozta meg a kedvem. Azon gondolkodtam, hogy egy ilyen középszerű játék, hogy lehetett az Év játéka? Egyszerű a megoldás, nincs konkurencia. Vagy ha van, az is maximum egy másik játék. Annyira nincsenek már kiemelkedő játékok, hogy egy szórakoztatóbb darab simán viszi ezt a címet. Míg a 2000-es években volt olyan hónap, hogy 3-4 év játéka esélyes game jelent meg, manapság az évi 3 már jónak számít. A God of War egy 6 pontos játék (szinkronnal 8), és a legszomorúbb, hogy egy élvezetes harcrendszerrel megérdemelten lehetne 10 pontos! Így az csak költői túlzás!
