kedaiyun  értékelése

Egész jó volt a játék, jól el lehetett szaladgálni a Roxfortban. Ugyanakkor valahogy kissé puritánnak is tűnt, nem volt olyan „színes” és meseszerű, mint mondjuk az 1. vagy a 3. rész. A film alapján készült, ami miatt igazából a történetet nem nagyon lehetett értékelni, mert a filmben nagyjából mindenről szó volt, csak a lényegről nem: ahelyett, hogy Voldemort múltját tártuk fel volna, a film arról szólt, hogy Ron szerelmes.
A játékban tetszett a párbajozás, ugyanis tényleg meg kellett tanulni a varázslatokat, mivel minden varázslathoz külön pálcamozdulat tartozott, így az egérrel kellett ténylegesen irányítani. Nyilván persze nem kell valami nagyon bonyolult dologra gondolni. Ugyanígy ment a bájitalfőzés is, ott párszor azért eléggé ki kellett centizni, hogy már elértem-e a megfelelő színű árnyalatot vagy még mindig nem, és ez a játék szerint is így van-e… Volt még benne kviddicsezés, ami csak a seprűn repülésben nyilvánult meg. Nagyjából a gép is irányított, néha meg nem. Ez a rész nekem egy kissé unalmas volt, ebből lehetett volna kevesebb is. Lehetett gyűjtögetni is, amit mindig szeretek.
Ami tetszett a játékban, az az, hogy a diákok egy kicsit interaktívabbak lettek, még azok is, akikkel nem lehetett beszélgetni: például volt, hogy hasra estek egy kővázában, amit reptettem, vagy amikor a trágyagránát véletlenül eltalálta őket, akkor elszaladtak. Vagy ha a reptetett tárgyak ott maradtak, az arra járó diákok visszavarázsolták a helyükre. Illetve volt még éjszaka is, amikor nem volt senki a folyosón, máskor meg folyamatosan jöttek a diákok. A mardekárosok mindig negatív megjegyzéseket tettek Harryre, még a párbajszakkörben is. Tetszett az is, amikor a Roxfort-címereket kellett gyűjtögetni, volt benne, ami össze volt törve, és ezt a Reparo varázslattal lehetett összeállítani újra. Ez volt a kedvencem.
Ami nem tetszett, az az, hogy egy kicsit monoton volt a játék, főleg a repülés. És ami nagy csalódás volt, hogy a végén, amikor véget ért az amúgy rövid történet, visszamentem összegyűjteni a mini-pajzsokat és a nagy Roxfort-címereket. Ezek időnként adtak valamilyen bónuszt, pl. erősebb varázslatokat, ilyesmit. És amikor végre meglett mind a 150 címer, akkor mit kaptam? Szó szerint a nagy semmit! Még annyit se, hogy gratulálunk, vagy egy bónusz medált… utánanéztem, ennek mi lehet az oka. Xboxon az a bónusz, hogy párbajozhatok Piton professzorral. Itt akármit néztem, semmit sem kaptam… lehet, hogy csak a PC-s változatban voltak ennyire lusták, vagy tényleg én nem vettem észre valamit.
Összességében egy játszható, de közepes játék, el lehet vele tölteni az időt. Még mindig a 3. rész a kedvencem, a 4. részt pedig inkább hagyjuk.