A „gonosz pap” archetípust okkal veszik elő újra és újra ma is, okkal népszerű a horrorfilmekben is. Olyan figuráról van szó, akinek erkölcsi iránytűnek kéne lennie, akiben félelem nélkül meg lehetne bízni, aki meg tudja bocsátani azt is, amit más nem – helyette viszont ezeknek az értékeknek az ellentétévé válik, aki pont azokhoz ér el, és pont azoknak tud ártani, akik a legelesettebbek. Frollo karaktere pusztán attól is hátborzongató lenne, amit tesz és amit képvisel, de ennél sokkal tovább megy…
Egy hét után elkészültem az Egy karakter ezer arca II. – Claude Frollo feldolgozásokon át c. bejegyzésemmel. Bár elég jól álltam A párizsi Notre Dame feldolgozások terén, így nem kellett sokat pótolnom, így sem volt könnyű dolgom – egyszerűen a téma súlyossága miatt is elég nehezen állt össze a végleges cikk. Remélem, hogy szórakoztató olvasmányt jelent majd – és talán felkelti az érdeklődéseteket néhány film, színdarab és könyv iránt is.
Ezúton köszönöm mindenkinek, aki az ajánlásaival hozzájárult a bejegyzés elkészültéhez!
https://todaywiggin.blogspot.com/2024/05/egy-karakter-e…