Oathbreaker (2019)

Eddig erős nyolcas, de a második évadával feltornázhatja magát magasabbra is. Kellemes, jól kitalált univerzum, szerethető főhősnő, ahogy megszokható ettől a készítőtől, és ezúttal inkább a Cardinal Cross, és nem az Ascension hagyományait követte, ami nagy pozitívum.
Kezdetben kicsit fújtam a sztorira, mert nagyon hajazott a Dragon Age-re. A világ, a karakterek, mintha egy az egyben másolva lettek volna sok ponton: Virion a tragikus múltú elf, aki elszabadult a gazdájától (Fenris), Raelan a fiatal, naiv király, akiből ömlenek a poénok (Alistair), Argandea, aki minden balhéban partner, világbajnok szarkazmusa van, és egészséges kritikával illeti akár a saját kultúráját is (Varric), Lea a kémfőnök, aki szó szerint mindent elintéz, van egy kedves oldala, de sokat kell küzdeni azért, hogy megismerd (Inquisition Leliana). De aztán szépen csavart a dolgokon, bőven akadtak meglepetések – a legkellemesebb egyértelműen Raelan, akiről a teljes véleményem megváltozott egy fejezet alatt. Ha elsőre annak is tűnik, nagyon nem Alistair, sokkal éleselméjűbb, és sokkal tisztábban lát, mint azt bármelyik karakter, vagy akár a játékos feltételezné. Onnantól, hogy egyszer leülteti a teljes csapatot, és mindenkiből kiszed minden információt, vasmarokkal irányítja a cselekményt, és jó nézni. Virion Fenris folyamatos szenvedéséhez képest (ami tökéletesen megérthető, de attól még néha túlzásokba estek vele) sokkal komikusabb karakter, onnantól, hogy a csapat része lesz, nagyon jókat lehet derülni rajta. Argandea… jó, Argandea tényleg Varric magas, kék kiadásban, de Varric-et kedvelem annyira, hogy ez ne bosszantson.
A főhősnő ismét vagány, ismét cinikus, ismét nem tipikus, megmentendő otome lány, szóval élveztem követni az útját. Nagyon sokáig nem is igazán értjük, mi van vele, amikor viszont letisztul, nagyon jól kezelik. Meg tudtam érteni a drámáját, és spoiler
A látványvilág, a CG-k szépek, a zene kellemes. Voice acting persze most sincs, amiért most is kár, de annyi baj legyen. A végére pedig sikerült arra is rájönnöm, hogy tudom elolvasni, amit a démonok mondanak (fordítva kell olvasni a szöveget, ami azzal az abszurd betűtípussal nem könnyű, de azért megvalósítható). Kíváncsi leszek, hogy folytatják.