Hát volt itt minden: kígyók, átkok, benszülöttek, útvesztők, rejtvények. Eddig sem éreztem a késztetést, hogy felkerekedjek és kincskereső kalandor váljon belőlem, de most már tisztán látom, hogy ez nem nekem való feladat – ami itt egy hibácska volt, abba az életben bele haltam volna. Vagy csak bent ragadok egy titkos járatban és ugyanúgy belehalok. :DD
A legjobban a „találjuk meg a megfelelő bejáratot” feladatok mentek, a legrosszabbul pedig „találd ki, hogy hol vagy” , mindenféle szimbólum, meg térkép alapján. :D Na, nekem a térkép használat a halálom! :D
Emellett a szimbólumok folyton szivattak, sose azt jelentették, amit én akartam és nem vettem észre néhány nagyon kézen fekvő dolgot még úgy sem, hogy pl a használandó kártyák egymás mellett voltak és pont kiadták azt a mintát, amit használnom kellett volna – a nézek, de nem látok tipikus esete. xD

Mindesetre izgalmas volt és remekül szórakoztam. Sokszor csapkodtam a homlokomat, meg kiáltottam fel, hogy „na ne már!” :D

Egyszerű, mint egy bot, de azért mégis újra meg újra elővesszük.