Az Elveszett kincsek tengere jutott az eszembe róla. Nagyjából szerencse alapú az egész, nagyon minimálisan lehet taktikázni benne. Akit ez zavar, az hagyja ki. Én jól szórakoztam, jókat nevettem közben.
Na de a szabálykönyve, ami kicsi pedig, borzalmasan van megírva és se az ikonográfiája, se a színei nem tetszenek.

Eleinte jobban tetszett, de a végére nagyon belefáradtam, túltolta a semmit nem lehet tudni dolgot, és egyéb játéktervezési problémáim is voltak vele, és bármennyire szerettem volna elkerülni, hogy végigjátszásokba kelljen belenéznem, de végül kénytelen voltam, mert úgy elakadtam néhányszor.
A harcrendszerben pedig a legnagyobb szívfájdalmam a parryzés totál elszúrása volt, pedig ez nagyon élvezetes lehetett volna.
A soulslike formula viszont meglepően jól működött itt, a bossok nem voltak túl nehezek, de többnyire azért megfelelő kihívást nyújtottak, bár az egyiket elsőre sikerült elintéznem.
PS4-en játszottam végig, a töltési idők is fárasztóan hosszúak voltak, de a frissen megjelent dobozos verziót vettem meg belőle, és a fizikai kiadás nagyon jó lett.