Modern játék abban az értelemben, hogy középről egy nem túl eredeti mechanizmussal veszünk el lapokat, és aztán ezeket rakjuk össze magunk előtt annak érdekében, hogy a lehető legtöbb pontot érjük el velük változatos (és minden játékban más) pontozások mentén. Ezt két dolog dobja fel: egyrészt az, hogy ezúttal a lapok összerakása a harmadik tengely mentén (nem egymás mellé, alá, hanem egymásra) történik, ami érdekes kis taktikai feladványt hordoz magában, hiszen a lapokkal egymás pontozó elemeit is letakarhatjuk. A másik dolog természetesen a játék fő vonzereje: szép vagy érdekes, de főleg szürreális festményeket hozunk létre a lapok egymásra rakásával, márpedig ez olyan klassz, hogy ezért hajlamos vagyok a játék kisebb gyengeségeit (fantáziátlan lapszerzési mechanizmus; a gondolkodósságához képest néha bosszantó szerencsefaktor a kijövő kártyák sorrendje tekintetében) is elfeledni. Különösen, hogy ezekre a Reflections című folytatás hathatós gyógyírt kínál.

Nagyon jó kis játék, szeretem az ilyen párbeszédes, választós dolgokat. Az hibája viszont, hogy úgy éreztem, néhol tök mindegy, mit választok, a lényegen nem változtat. Nyilván nehéz és nem is igazán lehet úgy összerakni egy játékot, hogy a választások megváltoztatják a fő szálat, de azért izgalmasabb lett volna, ha legalább variálják kicsit a dolgokat, hogy ha X szereplő van, akkor ő X dolgot teszi, ha Y, akkor meg az Y-t. Kicsit kiábrándító volt, mikor már segítségért folyamodva rákerestem a walkthroughra, és ott a segítő videó nem az én döntésemmel ment tovább, de a jelenet ugyanaz volt.
A főszereplő jó választás, szerettem vele lenni.