Már az első játék után megvett kilóra. (Márpedig az sok.) Elsőre az alapjátékkal játszottam, de a harmadik játék már ezzel történt. Amiben ahhoz képest több, az nyilván a hősök, de ennél nekem még sokkal jobban tetszenek a szörnyek különleges képességei. A kártyák grafikája gyönyörű. Nem tudok úgy játszani, hogy ne gyönyörködnék egy kicsit minden felhúzott kártyában. Különösen élvezem, amikor elnevezem a birodalmamat és megrajzolom a címeremet. Nekem az ilyen apróságok sokat adnak a játékélményhez. És a kis lelkecskémnek kellemes érzés, ahogy lassacskán megszületik a térképem. Annak ellenére, hogy a kártyakészlet korlátozott, egyelőre szinte végtelennek érzem az újrajátszhatóságát. Különösen, ha az alapjátékkal és a kiegészítő térképlapokkal kombináljuk. Egyedül a romkártyákat hiányolom ebből a kiadványból. Persze az alapjátékkal együtt ez a hiányosság orvosolható, csak ez utóbbi doboz mintegy 200 km-re található tőlem…

Hát bevallom őszintén, régen törte össze a lelkemet ennyire egy játék… :D