Teljesen korrekt kártyajáték Alexander Pfistertől, a kétezer-tízes évek közepének egyik legnépszerűbb játékszerzőjétől. Kár, hogy Pfister stílusa valahogy nem nekem való: eurogémerként is úgy érzem, játékai „túl eurósak”, ami nagydobozosak esetén enyhe túlbonyolítást és túlzott nehézséget, kisdobozosok esetén meg csak számomra érdektelen kártyajátékot eredményeznek. (A kivételt az jelenti, ha Andreas Pelikannal összefog, amit a két Kennerspiel-nyertes közös játékuk sikere is mutat.) A Királyi áruval semmi gond nincs, és jó is, hogy megjelent magyarul, csak semmit nem mozgatott meg bennem, kisebb érdektelenséggel játszottam végig. Hardcore eurogémereknek viszont talán kellemes filler.

Nagyon sokszor újrakezdtük, hogy megtaláljuk azt a két karaktert, ami a legjobban fekszik nekünk és kiegészítik egymást a skilljeikkel, hogy végig lehessen vinni a játékot. Végül meg is találtuk, de ennek ellenére se sikerült befejezni.