Mivel a játék jelenleg nincs forgalomban és csak néhány példányt gyártottak le belőle kickstarter-es kampányt követően, a kártyák egy részét, amik hozzáférhetőek voltak, magyarra fordítottam, a legtöbbet viszont magam találtam ki hozzájuk pótlásnak, és nyomtattam ki, gyengébb minőségben. A játék viszont abszolút pozitív élmény, a szerepjátékok legjobb részeit ragadja meg és rendkívül szórakoztató, hogy konkrét érvekkel kell védeni a sok nonszensz hülyeséget, amit előadunk mentőtervként. Ha valaki szeretné kipróbálni, tudok küldeni neki pdf fájlt a saját, maszek magyar kártyáimmal, (gyenge minőségű és költséges előállítani) illetve ingyenesen angol nyelven a játék oldalán is hozzáférhető néhány print-and-play lap, de azokkal legfeljebb egy partit lehet lejátszani rendesen, ami nagyon kevés. Illetve nekem megvannak a saját kártyáim, így Budapesten szívesen mutatom be a Dangert kisebb érdeklődő társaságoknak. :)

A Windows-változattal játszottam (nem is tudtam az eredetiről). Alapvetően még az is egy borzasztó frusztráló játék, főképp mert nagy pixelhunting megy benne (és a kijáratokon kívül az objektumok nincsenek cimkézve), és mert a közepén van egy enyhén szólva is eltúlzott labirintus. Ezeket leszámítva viszont nem nehéz, és a humora is átjött, habár azt hiszem, konkrétan ez még a maga korában is nagyon erősen politikailag inkorrekt volt (de pont ez benne a jó). A történetnek tulajdonképp semmi értelme, abszolút csak ürügy a sok furcsaságra.
Bár korhatárt nem találtam rá, ahhoz képest sok meztelenség van benne, a hozzájuk való ízléstelen kommentárral, így alighanem felnőtt közönségnek készült, de azért nem kell valami hardcore csodára számítani.
Érdekes kuriózum és egy többé-kevésbé ismeretlen lelet a 90-es évekből, nem több.