A blöffölős játékokat nagyon szeretem.
Azokat a játékokat nagyon nem szeretem, amikor körökön át alig van dolga az embernek, és mindig csak egy valaki a cselekvő.
Ez blöffölős játék, viszont sajnos az utóbbi állítás is igaz rá. Ha úgy jön ki a lépés, akkor sok körön át csak annyi a dolgod, hogy eldöntsd, virágot vagy koponyát raksz – ami már csak azért sem túl izgalmas, mert koponyából csak egy van, szóval ha azt leraktad, túl sok döntési lehetőséged sincs már.

Nem az én játékom, jobb szeretem, ha minden körben jut valami „akció” nekem, mint játékosnak.

Szépnek szép.

Lehet, hogy ez a játék a jövőben játszódik, de árad belőle a 90-es feeling, a vaporwave, és emiatt kifejezetten egy jól sikerült gyűjtögetős kalandjáték lesz belőle. Nagyrészt színes, jópofa, no persze tipikusan az a darab, ami nem feltétlen jön be mindenkinek. Jók a feladatok, bár azért van egy-két frusztráló rész is, de szerencsére úgy igazán nem lehet elrontani.
A legvége volt számomra idegesítő, főleg azért, mert nem tudom, hogy sikerült, de az utolsó helyszín keményen akadozott a gépemen (nos, vacak egy gépem van, ezt nem tagadom, de mégis gáz, mert amúgy minden más a játékban hibátlanul gördült).
Akiknek bejön ez a fajta világ, és szívesen járkálnak / keresgélnek akció nélkül, azok nagyon fogják szeretni.