Általában jobban szeretem, ha nem kell direkt kitolni a másikkal egy játékban. Persze mindig ellenfelek vagyunk, de a legtöbb játékban a saját ügyességed, ravaszságod, stratégiai érzéked kell a győzelemhez. Itt valahogy mégis megfogott ez a részlet is, hogy bizony kell hátráltatni a másikat, hiszen még így érdekesebb is az egész parti. Már a kártyákat átnézve szerezhetünk magunknak jó pillanatokat, kell egy elmeállapot ezek kitalálásához. :D Tényleg igazi alapdarab, egyszer érdemes mindenkinek kipróbálni.

Igazi Blade Runner feelingű, pszichológiai rémálom, különleges vizuális és történetmesélési megoldásokkal. Rövidke, mégis erősen be tud szippantani ez az elborult cyberpunk disztópia, amit Rutger Hauer monoton hangjátéka csak még nyomasztóbbá tesz. Helyenként sajnos le is kellett tennem, mivel annyira komor, vagy épp rémisztő volt az egész, hogy az életkedvem is elment tőle, mégis azt kell mondjam, hogy teljesen megérte az árát. A legviccesebb, hogy kb. 1 másfél hónapra parkolópályára tettem és ma vittem végig, miután kiderült, hogy kb. 10 perc maradt hátra a sztoriból, így jót nevettem kínomban. ui.: Valószínűleg másodszor is nekirugaszkodom majd, mivel elvileg 2 lehetséges befejezés van, plusz úgy tűnik nem sikerült minden mellékszálat felgöngyölíteni.