Baromi izgalmas, úgy tűnik, nekem bejönnek ezek a két fős, aszimmetrikus, konfrontatív játékok. Minden karakter más képességgel bír. Izgi végig, megy a verseny. Mind a két szerep más taktikát kér. Tetszett.

Kerek 10 évet ölelt fel a gyerekkoromból ez a korszakos játék. Mostanra már abszolút nem tud lekötni, sokkal inkább érdekelnek a story-base, egyszemélyes kampánnyal bíró game-ek. Viszont kétségtelen, hogy ez a játék nekem kimerítette a virtuális játszótér fogalmát. Több órányi LAN vagy online parti, de még a botok ellen is rengeteget játszottam. Töménytelen sok map (letöltve túlzás nélkül volt több, mint 300 darab), égett bele az agyamba, amit a büdös életbe sosem fogok elfelejteni (aztec, inferno, nuke, dust2, assault, train, pool_day stb.), és a fegyverek kódjait mai napig vissza tudom mondani, a hangjait meg egyszerűen imádtam.
Tudom, hogy vannak olyanok, akiknél a COD 1-2, vagy az első Battlefield vagy a Quake 3, Unreal Tournament voltak a gyerekkor definiáló címek, de ennek a játéknak volt számomra egy olyan frenetikus megmagyarázhatatlan varázsa, ami mérhetetlenül bevonzott újra és újra. Tényleg mint egy nagybetűs játszótér.