Imádom, az egyik kedvenc holt egyszerű kártyajátékok egyike. Még anno egy OKJ-képzés kapcsán ismerkedtem meg vele, mikor meglévő lyukas óráinkra padtársam behozta ezt a játékot. Öten, volt hogy hatan tudtunk vele játszani egyszerre, és mivel a társaság is jó volt, nem is volt kérdéses, hogy onnan elkerülve (mert sajna a társaság felbomlott) ezután epekedtem sokáig. Egészen addig, míg drága jó barátaim meg nem leptek vele. :) Bár sajnos még pont velük nem volt alkalmunk nagy partikat csapatni (ez van, ha az ember lánya feledékeny és folyton több km-rel arrébb, otthon hagyja), de vettük már elő kocsmában, otthon, nomád táborozáson, és mindenféle más alkalomkor.
Azt az egyet sajnálom, hogy az újabb kiadásokkal már rontottak a minőségen is a gyártók, mármint ami a papírt illeti.

Nagyon jó, de annál meghökkentőbb zárórész. Talán az benne a legjobb, hogy az előző főhősökkel ellentétben Theo bármilyen bátran is harcol, mégis teljesen tehetetlen marad a körülötte harcoló elemek ellen. Érdekes a története, tele van jó meglepetésekkel és fordulatokkal, a vége pedig igencsak durvára sikeredett.