Nagyon nagy kedvenc ez a játék is, szinte mindig megemlítem, ha társasok kerülnek szóba, így nem véletlen, hogy ezt is ajándékba kaptam. Imádom a kártyákat, hogy mindig tud újat adni, és minden társaságban más és más dolgok kerülnek elő.
Azt szoktam mondani, hogy a Dixitben általában én nyerek. Ez egészen addig volt igaz, amíg egy barátom családjával nem játszottunk és olyan jó hívószavak jöttek elő, mint Katona Klári, amit az anyukáján kívül szerintem nem értett senki (ne kérdezzétek, milyen kártya volt, nem emlékszem).
Óh, és mindig enyém a picsanyuszi! Utálom a rózsaszínt, de legelső találkozáskor valamiért kinéztem magamnak, és azóta mindig magamhoz ragadom, hogy a rózsaszínnel bizony én játszom.

Szellemes logikai játék, ahol mindenféle kapcsolókat, gombokat, tárcsákat, kulcsokat, potmétereket és karokat kell kapcsolni nyomni, tekerni, és húzni, hogy a következő szintre juthassunk. Letisztult de tematikusan találó formavilága mellett zseniális, ahogy megszólítja a a játékosban a gyereket, aki anélkül kezdett ösztönösen piszkálni minden ilyesmit, hogy tudta volna, mire jó.