A Century: fűszerút folytatása az elődhöz hasonlóan emlékeztet az Istanbulra – csak éppen míg az előd az Istanbul gyengéire emlékeztetett (ha egyszer kialakított az ember egy működőképes utat, azon járkált, amíg a megfelelő pontokat össze nem gyűjtötte), itt éppen az előnyök jutnak eszünkbe, hiszen járkálnunk kell a táblán – kell? Nem muszáj, de akkor biztosan nem nyerünk, hiszen kifejezetten fontos, hogy amennyire lehet, a teljes területet bejárjuk a hajóinkkal, újabb és újabb területet felfedezve az egyetlen behatárolt pályán ide-oda mozgás helyett. A kettő játék egyébként kombinálható, amire persze azért igen kíváncsi lennék, de azt elmondhatom, hogy magában a Kelet csodáit sokkal jobban szerettem a Fűszerútnál.

Jó volt ez is, de azért nem annyira jó, mint az eddigiek. Valami ütősebbre számítottam. És a sok csillagból is csak egyet találtam meg (azt se tudom, hol), így csak egy plusz pályát kaptam, és semmi kedvem újrajátszani, csillagok után kajtatva.