Eredeti, színes, méretes játék, amit méltatlanul felejtett el a Kennerspiel des Jahres zsűrije. Összetett, de nem követhetetlenül bonyolult/túlbonyolított szabályok, minőségi, a szemnek is kellemes komponensek. Bár a mechanizmus absztrakt (afféle egy kör helyett négyzethálót alkalmazó mancala-hatás: egy lapkáról felvesszük az összes figurát, és amerre továbbhaladunk, mindenhol lerakunk egyet), a téma mindenhol jelen van a figurák képességeitől a helyszínek által nyúltott extra akcióig, az áru- és dzsinnkártyákról nem is beszélve. Mivel a lehetőségek száma (különösen a játék elején) akár bénítóan sok is lehet, érdemes úgy játszani, hogy nem mérjük fel az összeset, mert aki ezt teszi, az a többiek számára pokoli unalmassá teszi a várakozást. Ha nem optimalizáljuk túl a lépéseinket, akkor viszont nagyon jó, eredeti és izgalmas játékban van részünk.

Az egyik legjobb X-men játék. Az alapjául szolgáló filmmel ellentétben rengeteg dologgal kiegészítették, így pl. benne van Árnyék eredete, gigászi harc egy ház méretű Őrszemmel és egy vicces utalás arra, hogy az Activison bekebelezte a Blizzard-ot, hiszen az egyik havas barlangban, egy felkiáltójeles hulla mellett ott díszeleg a Frostmourne. Pörgős és véres DMC klón, melyben igazi Rozsomák stílusban apríthatjuk az ellent, miközben az akkori viszonylatokhoz képest gyönyörű átvezetők visznek végig minket a sztorin.