Ez egy borzasztóan nehéz játék, hiába olyan kicsi a doboza! :D Nagyon jól működik egyedül és két fővel is, bár én ugyanúgy meghaltam egyedül is, meg a társam mellett is – majd persze ő is. :D
Van benne szerencsefaktor egy dobókocka személyében, ami kifejezetten utál engem – ezt már határozottan bebizonyította –, és „szerencsére” nagyban befolyásolja a harcot. :D
A szabálykönyv rémálom, nehezebb benne kiigazodni, mint megnyerni a játékot! xD Az insert ötletes: a tokeneket a kártyákat elvalasztó részben tárolhatjuk.

Annak ellenére, hogy iszonyat nehéz benne nyerni, olyan hangulata van a játéknak, ami fogva tudja tartani az embert. Én nem bántam meg, hogy megvettem, hiába aláz le folyamatosan! xD

Jó…….
Akkor most kell egy kis idő. Totálisan megkeverte az érzéseimet ez a játék. Olyan érzelmek dúltak vennem a stáblista közben -na meg a játék utolsó jeleneteinél- hogy be is könnyeztem tőle…. :"|
Gyonorszájon vágott, kitépte a szívemet és a lelkemet, összemorzsolta, összerakta, majd megint összemorzsolta pici, apró darabokra… aztán félig meddig összeillesztve otthagyott a stáblistával és a gondolataimmal meg a szétcseszett érzelmeimmel…
Részletesebb értékelést majd később írok. Most kell egy kis idő. :'/
Azt már most kijelenthetem, hogy nálam ez ebben a pillanatban elnyerte az év játéka díjat! <3 </3
(2022.07.30.)