Odi et amo, gyűlölöm és szeretem, ez a játék olyan átláthatatlan számomra, amennyire csak lehet, közben pedig remekül építi fel az akcióit három enyhén eltérő lapkalerakós mechanizmusra, sávokon és mátrixokon előrehaladással, és mindezt az általam imádott Prága témájára alapozva. Összetett, körünkben össze-vissza pótakciózgató, könyvelgetős, „fiddly” játék, de valamiért nehéz lejönni róla.

Tisztelet a nagy klasszikusnak! Mivel felnőtt fejjel találkoztam vele, nem befolyásol a nosztalgia. Tény, hogy szórakoztató, de ugyanakkor szemét egy játék. Sok gyakorlás kell hozzá, és elég egyetlen elbaltázott ugrás, lehet újrakezdeni. Így aztán szinte végtelen hosszú lesz az amúgy legfeljebb néhány órányi pályamennyiség. Úgy gondolom, egy arcade gépben lenne értelme ilyen játékmenetnek, hogy a játékos pénzét elszedje, így viszont, úgy pazarolja az időt, hogy senkinek nincs rajta haszna.