Szülinapomra kaptam idén a barátoktól, és telitalálat volt. Miután az ember felfogja a szabályokat, már nem is bonyolult, könnyen játszható és izgalmas (nekem). Nem a hozzá fűzött mesétől (ami amúgy nem rossz :D kell egy kis cicás csavar mindenbe), hanem a játékban rejlő lehetőségek miatt. Akár, ha ketten játszottuk, akár, ha négyen, nagyon kiegyensúlyozottnak éreztem végig, bár persze ebben is sok minden előnyünkre vagy hátrányunkra lehet játék közben. Amúgy nagyon kis egyszerűnek tűnhet, de sokat dob rajta az is, hogy milyen elemekből lehet válogatni, illetve milyen küldetések jutnak a birtokunkba. Nagyon bírom, hogy amúgy nem jár pontlevonás azért, ha nem sikerül teljesíteni valamit.

A Keen harmadik része. Ezúttal hősünk az ellenséges bolygóra repül. Célja, hogy megkeresse a banda vezérét, és alaposan leszámoljon vele. A játék érdekessége, hogy a bolygó óriási nagy, nehéz rajta eligazodni, és a főnök akárhol lehet. De épp ezért az is lehet, hogy valaki öt perc alatt lenyomja a játékot, de akár többórás szórakozást is nyújthat a keresgélés (a bolygó fix, tehát az első végigjátszás után már tudni fogjuk, mit keressünk). A játék nem sokban tér el az első két részben bevált recepttől, de valahogy sokkal kidolgozottabb pályák várnak ránk.