Nem kérdés, hogy a grafika miatt vettem meg, meg mert ezek a rövid kártyajátékok most bejönnek a nagylánynak, én meg bármire vevő vagyok, amit hajlandó velem játszani és társas.
Elégedett vagyok a vétellel, mert a grafikák még mindig cukik, és valóban lehet vele játszani. A taktikai részében sajnos csak odáig jutottam, hogy sikerült nyeréshez segítenem a leányzót, de idővel talán arra is rájövök majd, hogy én hogyan nyerhetek, ha már vérre fog menni a küzdelem.
Azt sajnálom, hogy minimum három ember kell hozzá, de mivel tíz perc alatt le lehet zavarni, erre igazán könnyű lesz embereket kapacitálni.
Kedvenc részem, amikor jönnek a farkasok, és mindenki egyszerre felvonyít (akinél van farkas). Ez nem része a játékleírásnak, de én jó szívvel ajánlom! :)

„Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar…”

Mikor 2007-ben megjelent a Witcher első része, szerintem senki nem gondolta volna, hogy pár évvel később a 3. része az évtized egyik legzseniálisabb alkotásává fogja kinőni magát. A dobozos/gogos kiadásba beleöltem közel 100 órát és az alapján bizton állíthatom, hogy nem sok hozzá hasonló játék van a piacon, ami ennyire tartalmas és ennyire érződik rajta, hogy a készítői szívvel-lélekkel készítették. A sztori méltó lezárása Geralt kálváriájának, a grafika gyönyörű, a zenék és hangok tökéletesek (bár elég halkak), az irányítás egy kicsit fura meg pár bug is előfordul néha, de hát semmi sem lehet 100% tökéletes. Rengeteg mindent lehetne írni a Witcher 3-ról, de egyszerűbb, ha inkább megveszed. Ha még nem tetted meg… Végszónak pedig csak ennyit mondok: Va fail, Gwynbleidd!