Ez is egyike volt azoknak a nagy családi társasoknak, amiket anno rengeteget játszottunk. A mai napig kiváló koncepciónak tartom, nagyon jól fejleszti a stratégiai gondolkodást, és nem véletlenül készült belőle annyi változat és vitt el annyi díjat, mert tényleg eszméletlenül szórakoztató is. Persze, meg lehet unni, ki lehet ismerni azokat a taktikákat és kiskapukat, amikkel könnyű nyerni, de szerintem ez szinte bármelyik játékra igaz: nincs olyan, ami örökké leköt. Viszont néha még ma is szívesen elővenném egy körre, márcsak nosztalgiából is.

Mióta kijött, azóta nyomom. Néha kicsit unalmassá és egyhangúvá válik. Akkor szüneteltetem pár napig, aztán kíváncsi leszek, hogy mi lesz a következő „szörny”, amit leleplezek, ezért folytatom :)

Hát végigértem az eddigi chaptereken és meguntam várni a következőre.