Ez az a típusú játék, amit nem szeretek. Ha elviszik előled az adott köves tereptípust, akkor esélyed sincs házat építeni, ha nem építhetsz házat, akkor a játék második felében csak a kínlódás megy, hiába ment jól a játék az első felében. Maga a tematika nagyon jó lenne, csak nem lett eléggé átgondolva. Ez alapvetően egy táplálékláncot építő játék lenne. Már elnézést, de hogy jön ebbe a ház építése? Ha az is élőhely, mint a mocsár, erdő, sivatag, mező, köves terület, akkor miért nem azok között van? Vagy ha nem oda tették be, akkor miért csak köves terep segítségével lehet házat építeni? Faház, vályogház nincs?

Ezt is bepótoltam.
Grafika? Az idő látszik rajta persze, de ez nem von le semmit az értékéből.
Az irányítás? Attól sokszor falra másztam.. de aztán a végére már meg is szoktam. Csak sokszor úgy koncentráltam a QTE-kre, hogy azt sem tudtam, mi történik a képernyőn. Mert itt életek is vannak, és arra vigyázni kellett!
Törtenet? Para. Jól adagolt természetfelettivel. (Ezt a Beyond: Two souls-ban is szerettem.) Nincs túl sok szerteágazó ág, befejezés, mint az ezutáni játékokban, de valahonnan el kellett indulni, hogy eljussanak a Detroit szintre. És ez egy jó kezdet.
Aki szereti a Quantic Dreams játékait, de ez a klasszikus hiányzott még a repertoárból, annak érdemes végigjátszani ezt a 8-10 órát.