Ha volt sötétlél változat, akkor legyen tűzvörös is.
A játék ugyanaz, mint a sötétkék változatban, csak az extra kockák mások, hiszen tűzhányók vannak, aminek köszönhetően összeföggő területeket lehet kiadni és némely utat el lehet így vágni.
Mivel az alapjáték ugyanaz, ezért számomra nagyon jó volt ezzel is játszani, attól függetlenül, hogy néha nagyon más gondolkodást kívánt ez a játék. Izgalmas, picit adott egy más érzést, variálta az eredeti alapgondolatot, de mégis megmaradt Vasútvonal játéknak.
Nem változtat túl sokat, de pont annyit, hogy leüljek ezzel is játszani. Kellemes élmény.

Tulajdonképpen 30 évvel a megjelenés után csak egy dolgot hiányolok belőle, a gyorsmentés-gyorsbetöltést. Hiába, na, nőttek az igényeim :)

Az első történetnél (az első három epizódnál) sokkal kidolgozottabb, szebb, játszhatóbb, nehéz fokozaton pedig nem kevés kihívást tartogat. Szerintem fedeztem fel olyan titkokat, amiket régen nem találtam meg. Vagy csak az emlékek koptak meg. Mindenesetre a dopefish-t még mindig rühellem.