Ovis koromban imádtunk vele játszani. Fejleszti a koncentrációt, a mozgáskoordinációt, az ügyességet. Gyerekként izgalmasnak találtam, bár azt néha nehéz megítélni, hogy bemozdult-e a többi pálca, vagy csak a szemem csapott be.

Anno Amigán játszottunk vele. Az egész koncepció nagyon impozáns, hiszen voltaképp az egész világ él és működik főhősünk körül, az emberek beszélgetnek egymással, és nemcsak egymás, de a mi szövegeinket is képesek továbbadni és terjeszteni. Ez pedig kétségkívül nagy dobás volt 1992-ben, ámde maga a játék nem feltétlenül használja ezt ki, emögött pedig egy jó, de semmilyen módon nem kiemelkedő történet kapott helyet. Egy tipikus, hangulatos, szép, egyszeri végigjátszásra mindenképp alkalmas kalandjáték, sok érdekes ötlettel, néha kifejezetten ötletes megoldásokkal. De már a saját korában is sok jobb alternatíva volt. Mindenesetre nekem azért egyszer jó volt végigjátszani a történetet, még a szörnyen idegesítő harcolós részek sem tántorítottak el a végétől. Ahol kicsit morcos voltam, mert a zárás után van egy hosszú szöveg, amit nem sikerült a készítőknek /kiadóknak lefordítani németről (a játék maga angolul kommunikált)…