Remek „climbing game”, vagyis olyan, már-már klasszikus kártyajáték, (aminek itthon talán a Mocsár a legismertebb verziója) amelyben bár elvisszük az ütéseket ("ütésvivős" lehetne), de nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett ütésekről, ugyanis nem feltétlenül mindenki rak bele ugyanannyi lapot, és akár több körön keresztül is rakhatjuk be a lent lévő kártyát vagy kártyakombinációkat ütő erősebb lapokat vagy kártyakombinációkat, amíg mindenki más nem passzol (vagy esetleg, mint a mocsárban, bomba nem érkezik). Mindebből ráadásul páros a játék (alapvetően négyszemélyes; minden más szabály csak erőltetett csinálmány a dobozban), és a korai, kockázatos, de sokat érő „tichu” és „nagy tichu” bemondásokon felül négy különleges lap is megbolondítja a játékot. Elsőre talán enyhén összetettnek tűnő szabályok, de amint mindenki tisztában van velük, remek, remek játék – amely komoly függőséget is tud okozni!

Szép grafika, jó dark fantasy hangulat, csak annyi volt a bajom hogy túl könnyűvé vált már az első boss után nem sokkal. Viszont meghozta a kedvem a többi solus like játékokhoz, amiket eddig kerültem, mert azt hittem hogy túl nehezek.