Általában jobban szeretem, ha nem kell direkt kitolni a másikkal egy játékban. Persze mindig ellenfelek vagyunk, de a legtöbb játékban a saját ügyességed, ravaszságod, stratégiai érzéked kell a győzelemhez. Itt valahogy mégis megfogott ez a részlet is, hogy bizony kell hátráltatni a másikat, hiszen még így érdekesebb is az egész parti. Már a kártyákat átnézve szerezhetünk magunknak jó pillanatokat, kell egy elmeállapot ezek kitalálásához. :D Tényleg igazi alapdarab, egyszer érdemes mindenkinek kipróbálni.

Anno nagy kedvencem volt a Slayers, animében is, könyvben is, hát játszottam a játékkal is. Érdekes alkotás, teljesen hagyományos RPG, kis csavarokkal a történetben. A grafika és a zene annyira nem jött be, elég egyszerűek egy SNES játékhoz képest, viszont az átvezető képek, a karakterprofilok nagyon jól néznek ki, hozzák a könyvek illusztrációinak hangulatát (a rajzolójuk is ugyanaz). Összességében a játék nekem tetszett, jó volt átkutatgatni mindent, és jó, hogy a könyvek nagy csomó karaktere felbukkan a műben (bár Gourry, Zelgadis és Amelia nagyon túl vannak erősítve (főleg Gourry)).