A legtöbb feladvány és „különleges” kártya is tetszett, megnevettette a társaságot. Viszont sok szleng, vagy erotikus kifejezés eléggé idejétmúlt már, amit egy 20-30-as csapat nem használ, vagy nem is ismer. Lehetne aktuálisabb.

A maga korában méltatlanul mellőzték, pedig egy igazi örök klasszikus. A látványvilága fantasztikusan hat még mindig, egy-két elképesztően beteg feladat kivételével pedig azért rá lehet jönni a dolgokra. A történetvezetése látszólag elég minimalista, de azért lassan kirajzolódik, miről szól a dolog. Terry Scott Taylor nonszensz swing zenéje pedig remekül aláfesti a játék bizarr, de mégis teljesen átérezhető hangulatát.