Egyik nyáron a gyakorlatom alatt játszottam az óvodában a gyerekekkel. Nem igényel túl sok gondolkodást. A kisebbek mégis nagyon élvezték. Én egy idő után már nem annyira.

Első körben furán néztem a dologra. Ősember szerű élet, meg gépek? Aztán persze megvettem, mert miért hagyna nyugodni? :D
Szerintem az utóbbi idők legjobb játékainak részleteit gyűjtögették össze és alkottak belőle egy szuper jót.
Már az elejétől fogva nem egy egyszerű „Berohanok, lecsapok mindenkit és rohanok tovább” típusú agyatlan darab – amiket szintén tudok kedvelni azért, félre értés ne essék. Nem árt gondolkodni, okosan csinálni, lopakodni, gyűjtögetni. Tipikusan a „Többet ésszel, mint erővel!” fajta játék.
Tetszetős, hogy nem minden „puzzle-darab” megoldása ugyanaz. Oké, hogy fel kell másznod a legnagyobb gépre és belevágnod a dárdádat, de mindet különböző módokon kell megtenned, mind egyre nehezedik. Nem érzem azt, hogy folyamatosan csak ismételgetem a küldetéseket és mindig ugyanazt kell csinálnom újra és újra.
A látványvilág szerintem szuper, mindenkinek érdemes kipróbálni, szerintem jó élménnyel gazdagodik.