Tabletop szerepjátékokat sokat játszottam, bár a klasszikus Dungeons and Dragons pont nem került elő annyiszor, sokszor inkább barátok saját fejlesztésű rendszereire került a sor. Bizonyos szempontból a DnD-t nem tudom teljesértékű játékként értékelni, mert szerintem minden esetben a DM teszi azzá, azáltal, hogy elkezd alkotni a vázra, ami a világ. Persze, van pár alapszabály, de meg kell írni még egy csomót, meg kell húzni a korlátokat, hogy tényleg közösen tudjon történetet építeni a csapat, és ez nagyon nehéz – nem csoda, hogy a DM szerepre sosem mertem vállalkozni, egyszerűen túl nagy kihívásnak tűnt, hogy mindenki karaktereit összefogjam, egyenlő figyelmet kapjanak, és kellően reagáljak az ötletekre, ne magam akarjak írni egy történetet. Játékosként viszont imádtam az egészet, a mai napig van pár karakter, aki nagyon a szívemhez nőtt.

C64-es időszak egyik teljesen elfelejtett darabja ez a játék, és így visszanézve rá, azért itt akad egy-két furcsaság. Főleg a főhőssel, mert a borítóképen és sok hivatalos rajzon itt egy bohókás fickó látszik, de magában a játékban egy Hagar-hasonmást alakítunk (ami már csak azért is bizarr, mert Hagar-játék is volt a hatvannégyesre).
Szerencsére ez a kis incidens magát a játékot nem befolyásolja, az egy relatíve rövid, de mégis jópofa akció-kalandjáték. A C64-es változat szépre volt megcsinálva, a zenéje sem rossz, maga a játék pedig nem olyan nehéz, de azért rá kell jönni a dolgokra. Ha nem is sokáig, de azért le tudja kötni az embert.