Dominion-féle pakliépítés Reiner Knizia-módra: ahogy már az Elveszett városok, a Honeybears, sőt az Elfer Raus és a mau mau! kártyajátékokra is, itt is táblás versenyjátékot épített a kártyás mechanizmus-alapra. És milyen jól tette, a játék kifejezetten okos és élvezetes, a piacmechanizmus trükkös, abszolút ajánlott. A folytatása, a Golden Temples pedig kombinálható az alapjátékkal, és akkor már nemcsak a kártyák kerülnek elő változatosan, de a történet is kerekké válik, hiszen immár nemcsak El Dorado elérése lesz a cél, hanem ott az aranytemplomok bejárása is.

Még C64-en játszottam vele, és ez volt az első területfoglalós játék, amihez szerencsém volt. A műfajnak valójában nem kiemelkedő darabja, de roppant szórakoztató, és klassz grafikája is emeli a pontot.