Erről szól most a Gremlin

120 zóna játékokról »


Friss videójáték-megjelenések

Open Roads (2024) Princess Peach: Showtime! (2024) Cureocity (2024) Alone in the Dark (2024) Taxi Life: A City Driving Simulator (2024) Snufkin: Melody of Moominvalley (2024) WWE 2K24 (2024) The Thaumaturge (2024) Here Be Dragons (2024) Final Fantasy VII Rebirth (2024) Pacific Drive (2024) Telmari (2024)

Várható videójáték-megjelenések

Sand Land (2024) Stellar Blade (2024) Senua's Saga: Hellblade II (2024) Paper Mario: The Thousand-Year Door (2024) Blockbuster Inc. (2024) Dustborn (2024)

Friss társasjáték-megjelenések

Sárkányok völgye (2023) Csodaország csatái (2022) Rallyman: GT (2020) The Witcher – Óvilág – Skellige (2023) The Witcher – Óvilág – Mágusok (2023) The Witcher – Óvilág – A legendás hajsza (2023) The Witcher: Óvilág (2023) Taco cica pizza (2023) Dűlőre jutunk (2024) Senjutsu: Gyülekező viharfelhők (2023) Senjutsu: Farkas az ajtónál (2023) Senjutsu: A penge árnyékában (2023)

Társasjáték-ajánló

Menzacsata (2022)

Menzacsata (2022) társasjáték

Cuki, aranyos. A színvilága, a képek tényleg a sulis menzát idézik. Bár számomra hiányzott pár ikonikus étel azért. Az akciókártyák jól meg tudják kavarni a dolgokat, de ettől vicces. Szuper, a suli szünetében játszható játék.
Annyi, hogy nekem egy idő után kicsit absztraktasodott, a színeket és a “formákat” néztem.


Videojáték-ajánló

Journey (2012)

Journey (2012) videójáték

Egyetértek @Rémálom értékelésével, ez sokkal inkább egy műalkotás kiváltotta hangulati katarzis, mintsem videójáték.
Körülbelül 2 óra a végigjátszás, ami rengeteg olyasmit nélkülöz, ami általában egy játék alapját képezi: nem kell félni attól, hogy megsebesülünk, nem liheg a nyakunkba a legfélelmetesebb, örök főellenség, az idő sem, nincsenek „életek”, lévén nem is lehet „meghalni” sem. Ráadásul, végigjátszás után végiggondoltam, és arra jutottam, hogy ezelőtt utoljára a 90-es évek első felében, még Commodore 64-en találkoztam olyan játékkal, amiben nem szólal meg senki.
Van viszont hihetetlen hangulat – akár chillout-ként is le lehet ülni elé –, fantasztikus zene, habkönnyű irányíthatóság, szabadon értelmezhető „történet”.
Egyszerű és olcsó kis szórakozás, de néha ilyesmire is lehet igénye az embernek.
Talán leginkább úgy tudnám párhuzamba állítani, hogy az a Journey a videójátékok világában, ami a relaxációs zene a zenékében.